A Változás Szele - Hatóságilag Tilos

A változás szele

Hideg van, sötét, ma éjjel egyedül kell lennem
Emlékek támadásait kell most elviselnem
Örömmel és fájdalommal, hisz túl sok volt a szép
Egy pillanatra megelevenedik egy gyönyörû kép
Mámoros éjszakák után azt hittük, hogy ezt az életet
Nem veheti el senki tõlünk
De elõvillant egy szörnyû látomás
Ott álltak mind, sok jó barát
Sok igaz barát
Mindenki a saját kis ketrecébe zárva
Álltak némán, arra várva
Hogy rendbe szedjék
Berendezhessék
Egyenesbe hozzák
Igaz életüket feladják

Ma éjjel valami szomorút érzek a változás szelében
Dermesztõ lökéseit kell most elviselnem
Egy újabb nyár és egy régi szerelem ért véget
Nem kell összetörnünk a régen õrzött képet
Mámoros éjszakák után oly jólesett 
A "jóakaróinknak" az arcába röhögni
De ott áll csendben a sok barát, akik
Elrejtették a ketrec kulcsát
Minden perc, minden óra, minden nap, minden hónap
Minden elvesztett barát
Rájuk nyomja a súlyát
S ha egyszer rájönnek
Azt hiszem túl késõ lesz már

Egyszer majd visszagondolok
A meg nem fertõzött gondolatok
Milyen gyerekesek, de igazak voltak
Mire kialakulhatott volna egy értékrend, õk már ott voltak 
S mint valami vércse, rácsaptak
Bekebelezett életek, ösztönök, amelyeket
Egy eltorzult világ hasznára fordítottak
Könnyebb volt ezt választani, mint ellenállni
Miért kellett feladni, miért hagyták elveszni?

Változnak az idõk, de most már nem kell egyedül lennem
A változásokat így sokkal könnyebb elviselnem
Amíg valaki hasonlóképp lát, nem hal meg a szép
Addig nem kell attól félnünk, hogy szertefoszlik a kép
Nem hiú ábránd, vagy hazugság
Nem utópia, vagy naivság
Csak az életünk, valóság